Köznyelvi értelemben bőbeszédűség, terjengősség, felesleges elemeket tartalmazó közlemény.
Információelméleti értelemben a redundancia több jel felhasználása, mint amennyire az adott információ közvetítéséhez feltétlenül szükség van.
Az üzenet közvetítéséhez minimálisan szükséges és az aktuálisan felhasznált jelek mennyisége alapján a redundancia mértéke számszerűen is kifejezhető.
A természetes nyelvek jelentős mennyiségű redundanciát tartalmaznak: a szavak több betűből állnak, mint amennyire egymástól megkülönböztethető szavak létrehozásához szükség lenne, és a mondatszerkesztés nyelvtani szabályai, valamint a stilisztikai követelmények is további információelméleti értelemben felesleges jelekkel növelik a közleményeket. Ugyanakkor a redundancia teszi lehetővé, hogy felfogjunk, megértsünk bizonyos határok között pontatlanul vagy hiányosan közvetített jelsorozatokat (helyesírási hibákat, hiányzó betűket tartalmazó szövegek, rosszul hallható beszéd) is lényeges információk elvesztése nélkül. A technikai kommunikációban a zajos csatornán áthaladó közlemények redundanciáját ugyancsak megnövelik (pl. a jelsorozat többszöri közvetítésével, ellenőrző kódok, hibajavító mechanizmusok beépítésével), hogy megakadályozzák az információk elveszítését.
A tananyagok tervezése során szintén fontos a redundancia optimális mértékének megállapítása. A nehézséget elsősorban az okozza, hogy ugyanazt a tananyagot különböző előzetes tudással rendelkező tanulók használják, így nem határozható meg teljes biztonsággal (néhány, szigorúan egymásra épülő tudáselemeket tartalmazó, ún. zárt tantárgy, pl. a matematika kivételével), mely kifejezéseket ismer egy adott tanuló, milyen bonyolultságú, logikai szerkezetű mondatokat képes értelmezni. Ezért általában az információkat különböző megfogalmazásban többször is közölni kell, esetleg más információközvetítő csatornák felhasználására (képek, ábrák, grafikonok, táblázatok, technikai eszközök, stb.) is szükség lehet.