Az emberek 20 Hz-től 20 kHz-ig (20 000 Hz) hallanak. Ez egy átlag, az érzékelhető tartomány emberenként és a kor előrehaladtával is változik. Csecsemőkorban ez a tartomány jóval szélesebb is lehet, főleg a magasabb hangok irányában. Ezért sokkal érzékenyebbek ők a hangokra, mint a felnőttek. Idősebb korban, vagy a túlzott hanghatásoknak kitett fül esetében a hallócsontok elmeszesedésével az alsó és felső küszöb közelebb tolódik egymáshoz, vagyis szűkül az érzékelt hangok tartománya.
A 20 Hz alatti hangot infrahangnak, a 20 kHz felettit ultrahangnak nevezzük.
Infrahangokat nagyméretű berendezések (hidak,légkondicionálók, stb.) keltenek, de egy autó utasterében is keletkezhetnek a vibrációk hatására.
A PC-kben alkalmazott, gondatlanul megtervezett, rossz minőségű ventilátor is létrehozhat infrahangokat. Ezek a légkeverők a vibráció és a turbulencia hatására megközelítőleg 5 Hz-es hangot bocsátanak ki.
Minden testnek van egy úgynevezett belső frekvenciája, így az emberi szerveknek, testrészeknek is.
-
Például:
- fej: 3 – 6 Hz
- agy: 6 – 8 Hz
- szem: kb. 18 Hz
Az előbb említett 5 Hz felerősíti a fej és az agy belső rezonanciáját, a szervek mozgásba jönnek. Ez végül is a fizikából ismert rezonancia esete. Attól nem kell rettegni, hogy kiszakad az agyunk a helyéről, de ezzel magyarázható az idegrendszeri fáradság, fejfájás, hányinger és a rossz közérzet, melyet ilyen hangok hatására tapasztalhatunk.
A zaj emberi szervezetre gyakorolt hatása a hangosság függvényében a következő:
- 30 dB zajszint pszichés
- 65 dB zajszint vegetatív
- 90 dB zajszint hallószervi
- 120 dB zajszint fájdalomküszöb
- 120-130 dB zajszint maradandó halláskárosodás
- 160 dB zajszint dobhártyarepedés
- 175 dB zajszint halálos
dB | példa |
---|---|
0 | emberi hallásküszöb – egy szúnyog repülésének hangja 3 méterről |
10 | emberi lélegzet 3 méterről |
30 | színházi csend |
40 | lakóterület éjjel |
50 | csendes vendéglő belül |
60 | iroda |
70 | erős forgalom 5 méterről |
80 | porszívó 1 méterről, zaj forgalmas utca járdáján |
90 | üzemi zaj, kamion 1 méterről |
100 | légkalapács 2 méterről; diszkó belül |
110 | gyorsító motorkerékpár 5 méterről; láncfűrész 1 méterről |
120 | fájdalomküszöb; vonat kürt 10 méterről |
140 | pisztolylövés 1 méterről |
150 | repülőgép sugárhajtóműve 30 méterről |
170 | géppuska lövése 1 méterről |
180 | A Krakatau vulkán* robbanása 100 mérföldről (160 km) a levegőben |
194 | Elméleti határ, hanghullám esetén, 1 atmoszféra környezeti nyomásnál |
Ha nap mint nap 85 decibelnyi értéknél nagyobb hangerő éri a fület, tartós halláscsökkenést idéz elő. Ez utóbbi igen alattomosan működik, mert a halláscsökkenés mindig a magas hangoknál kezd kialakulni, ami a beszédértést nem befolyásolja. Sokan csak akkor veszik észre, hogy romlott a hallásuk, amikor már a mélyebb hangokat, a beszéd hangjait sem hallják tisztán. A zaj okozta maradandó hallásromlás nem gyógyítható, mert az általa okozott élettani változás, csak hosszú idő után észlelhetők, amikor már nehezen lehet megállapítani az összefüggést a zaj és a károsodás között. A legfontosabb tennivaló mindenképpen a megelőzés.
*A hírhedt 1883-as kitörés a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével, mintegy száz megatonnával robbantotta darabjaira a hegyet, több mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból, és a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta: a robbanás zajára a 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Rodriguez-szigeten, Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, és még öt nappal később is érezhető volt. (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krakatau)